Waiting...

A mai nap húzós volt, mint általában a péntekeim. És ma még kiakasztott az a hülye országismerettanár is. Nem baj, legalább a kamarám elmaradt. Viszont a magyar óra ismét kicsit mélypontra lökött. Arról volt szó, hogy mikor járnak valakik. És én végig éreztem Tomi tekintetét a hátamon. Ő az exem. Én szerettem volna, ha barátok maradunk, de nem jött össze.
Danival minden olyan megvolt, ami az órán felmerült. Szellemileg egy hullámhosszon voltunk, fogta a kezem, ide-oda jártunk együtt. És szerettük egymást. Leglábbis én őt. Sőt én még mindig. Visszamentem ma is szokásomhoz híven a helyünkre, ami egy kis gazos rész itt az utcánk fele és van egy betoncsík sombrerosgang felirattal. Ott szoktam ücsörögni és naplementét fotózni. De ma denevérekkel is találkoztam. És vele láttam először szabad, igazi denevért. Rengetegszer elgondolkodom azon, hogy lehet másról akar beszélni, de aztán rájövök, hogy mennyire valószínűtlen.
Holnap megyek Liliékhez tiramisut csinálni Máténak. Dorka is jön velem, de délután csak később ér ő oda.
Holnap még úgy terveztük, hogy kimegyünk a várkertbe, de persze, mint mindent, az én szüleim tettek tönkre. Egyedül engem nem engedtek el. Mindenki más mehetne. És emiatt mindig olyan rosszul érzem magam, mert mindenki miattam szervez át mindent. És én nem tudok mit tenni.
Amúgy tegnap voltunk gördeszkázni Dorkával. Megtanultam kanyarodni, szóval ha így haladok, lassan profi leszek.

Tomi


Dorka


Csütörtök délutáni képek:

Összetörtem

Ez a nap se kerül be a kedvenceim közé. Dani megcsal. Nem tudom kivel, de megcsal. Sose hittem, hogy pont ő, de megtette. Már nem is akarok szombaton menni, de asszem muszáj lesz. Viszont a várkertbe nem fogok kimenni. Nincs kedvem egy perccel se tovább ránézni, mint amennyit illene. Csak Máté miatt megyek. Meg amúgy se tudhatnék róla. Lili mondta, hogy Balázstól, Dani tesójától tudja. Tudniillik, hogy Lili teljesen odavan Balázsért. Mondjuk, erre a „kis botlására” előbb is rájöhettem volna, hiszen Perecnek az a beszólása, hogy minden követ megmozgatok, még azt is ami alatt kígyó van, így utólag egyértelmű. De mindenki csak utólag okos.

Lili

Perec

Balázs

Máté

Fanni

Bogi

Gréti

Hanna

Egyszer minden elkezdődik...

Sziasztok, Lilla vagyok. Varga Lilla és tizenhárom éves. Nem azért kezdek el írni, mert új suliba mennék vagy ilyenek. Nem, szó sincs róla. Csak egyszerűen nincs aki átérezné amit én érzek. Nyelvi tagozatos suliba járok, de nem a suli a lényeg. Nincs túl sok írói tehetségem ezért csapongva szokásom írni. Hetedikes vagyok és hát nem a legcsodálatosabb év, azt kell, hogy mondjam. Most már kezd nekem is elég gondom lenni vele, pedig eddig nem volt.

És igen. Mint minden lánynak nekem is van A FIÚ. Dani igazából nem olyan régen került hozzám közel. Táborban voltunk, már-már én is kisegítőnek. Első két napban nem volt, aztán megjelent szerdán. Csütörtökön ő erősködött, hogy menjek Perecékhez pizzázni. Jó elmentem, és igen azóta vagyunk együtt. Bár a mostani állapotunkat nem tudom minek tekinteni. Jelenleg péntek óta nem bírt visszaírni egészen tegnapig. De akkor is csak azért, hogy közölje, szombaton beszélnünk kell. Azt hiszem, ennek vége. De szombaton, csakis itthon szabad sírnom vagy akármi is lesz. Fannitól tudom, hogy Perec olyanokat mondogat náluk a suliban, hogy hétfőn minden publikus lesz. Fogalmam sincs, hogy mi vagy hogyan. Amúgy Dani zeneis gimibe jár Győrbe és koleszos. Épp ezért gáz. Nem elég, hogy távkapcsolat akkor még nem is ír.

Dani nem az a helyi menő csávó típus. Inkább az a művészlélek. Hosszabb, sötétszőke haja van és zöldesbarna szeme. Nálam egy fél fejjel magasabb szerintem. Mindig a törpéjének hívott. Két hete szombaton olyan közel voltam hozzá, amennyire meg soha. Csak öleltük egymást és nem szóltunk egy szót se. Máténak azt mondta, hogy meg akar csókolni, de aztán nem tette. Lehet, jobb is. Még egy dolog, ami hiányozna belőle. Csak sétáltunka szomszéd utcában, aztán lekanyarodtunk az egyik mellékutcába. Nem is utca volt inkább. Ott leültünk egy betoncsíkra. Az ölébe vett és csak ölelt. Azt hittem, hogy annyira szeret, mint én őt. Nem így van, jelek szerint.

A mai magyarórán is úgy voltam, mindjárt sírok. Csokonaitól vettünk egy verset. Tanárunk kifejtette erről, mit gondol. Hogy mindig a nők szívnak és a remény tényleg játszik az emberekkel. Ahogy néha a férfiak is. Szóval adott egy alaphangulatot a mai napomnak. És amúgy még a rajztanárom van kiakadva, hogy a rajzaim olyanok, mintha ideges lennék, amikor rajzolok. Hát na ne.

Amúgy talán még Bogi az, aki egyfolytában azt nézi, hogy mi van velem. Bár Gréti is rengeteget ölelget és azt hajtogatja, hogy kinyírja Danit. Úgy, ahogy Hanna is. De bogi a legjobb barátnőm, szóval, mint mindig, most is neki sikerült a legtöbbet segítenie.

Szombaton lesz Máté bulija, ott akar velem Dani beszélni. Az a gáz, hogy perec tud valamit, de nem akarja elmondani. És félek, hogy nem is akarom. Viszont, ha a sárga földig is letapos Dani azzal, hogy beszél velem, már csak azért se lehetek szomorú, mert Máténak a szülinapja lesz. Szörnyű barát lennék és tudom, hogy Máté képes lenne leülni velem lelkizni, amilyen. Az ajándékát is ma veszem, remélem örülni fog.

És hát, egy kép rólam

Ő pedig Dani