Sziasztok, Lilla vagyok. Varga Lilla és tizenhárom éves. Nem
azért kezdek el írni, mert új suliba mennék vagy ilyenek. Nem, szó sincs róla.
Csak egyszerűen nincs aki átérezné amit én érzek. Nyelvi tagozatos suliba
járok, de nem a suli a lényeg. Nincs túl sok írói tehetségem ezért csapongva
szokásom írni. Hetedikes vagyok és hát nem a legcsodálatosabb év, azt kell,
hogy mondjam. Most már kezd nekem is elég gondom lenni vele, pedig eddig nem
volt.
És igen. Mint minden lánynak nekem is van A FIÚ. Dani
igazából nem olyan régen került hozzám közel. Táborban voltunk, már-már én is
kisegítőnek. Első két napban nem volt, aztán megjelent szerdán. Csütörtökön ő
erősködött, hogy menjek Perecékhez pizzázni. Jó elmentem, és igen azóta vagyunk
együtt. Bár a mostani állapotunkat nem tudom minek tekinteni. Jelenleg péntek
óta nem bírt visszaírni egészen tegnapig. De akkor is csak azért, hogy közölje,
szombaton beszélnünk kell. Azt hiszem, ennek vége. De szombaton, csakis itthon
szabad sírnom vagy akármi is lesz. Fannitól tudom, hogy Perec olyanokat
mondogat náluk a suliban, hogy hétfőn minden publikus lesz. Fogalmam sincs,
hogy mi vagy hogyan. Amúgy Dani zeneis gimibe jár Győrbe és koleszos. Épp ezért
gáz. Nem elég, hogy távkapcsolat akkor még nem is ír.
Dani nem az a helyi menő csávó típus. Inkább az a
művészlélek. Hosszabb, sötétszőke haja van és zöldesbarna szeme. Nálam egy fél
fejjel magasabb szerintem. Mindig a törpéjének hívott. Két hete szombaton olyan
közel voltam hozzá, amennyire meg soha. Csak öleltük egymást és nem szóltunk
egy szót se. Máténak azt mondta, hogy meg akar csókolni, de aztán nem tette.
Lehet, jobb is. Még egy dolog, ami hiányozna belőle. Csak sétáltunka szomszéd
utcában, aztán lekanyarodtunk az egyik mellékutcába. Nem is utca volt inkább.
Ott leültünk egy betoncsíkra. Az ölébe vett és csak ölelt. Azt hittem, hogy
annyira szeret, mint én őt. Nem így van, jelek szerint.
A mai magyarórán is úgy voltam, mindjárt sírok. Csokonaitól
vettünk egy verset. Tanárunk kifejtette erről, mit gondol. Hogy mindig a nők
szívnak és a remény tényleg játszik az emberekkel. Ahogy néha a férfiak is.
Szóval adott egy alaphangulatot a mai napomnak. És amúgy még a rajztanárom van
kiakadva, hogy a rajzaim olyanok, mintha ideges lennék, amikor rajzolok. Hát na
ne.
Amúgy talán még Bogi az, aki egyfolytában azt nézi, hogy mi
van velem. Bár Gréti is rengeteget ölelget és azt hajtogatja, hogy kinyírja Danit.
Úgy, ahogy Hanna is. De bogi a legjobb barátnőm, szóval, mint mindig, most is
neki sikerült a legtöbbet segítenie.
Szombaton lesz Máté bulija, ott akar velem Dani beszélni. Az
a gáz, hogy perec tud valamit, de nem akarja elmondani. És félek, hogy nem is
akarom. Viszont, ha a sárga földig is letapos Dani azzal, hogy beszél velem,
már csak azért se lehetek szomorú, mert Máténak a szülinapja lesz. Szörnyű
barát lennék és tudom, hogy Máté képes lenne leülni velem lelkizni, amilyen. Az
ajándékát is ma veszem, remélem örülni fog.
És hát, egy kép rólam
Ő pedig Dani
