Danival minden olyan megvolt, ami az órán felmerült. Szellemileg egy hullámhosszon voltunk, fogta a kezem, ide-oda jártunk együtt. És szerettük egymást. Leglábbis én őt. Sőt én még mindig. Visszamentem ma is szokásomhoz híven a helyünkre, ami egy kis gazos rész itt az utcánk fele és van egy betoncsík sombrerosgang felirattal. Ott szoktam ücsörögni és naplementét fotózni. De ma denevérekkel is találkoztam. És vele láttam először szabad, igazi denevért. Rengetegszer elgondolkodom azon, hogy lehet másról akar beszélni, de aztán rájövök, hogy mennyire valószínűtlen.
Holnap megyek Liliékhez tiramisut csinálni Máténak. Dorka is jön velem, de délután csak később ér ő oda.
Holnap még úgy terveztük, hogy kimegyünk a várkertbe, de persze, mint mindent, az én szüleim tettek tönkre. Egyedül engem nem engedtek el. Mindenki más mehetne. És emiatt mindig olyan rosszul érzem magam, mert mindenki miattam szervez át mindent. És én nem tudok mit tenni.
Amúgy tegnap voltunk gördeszkázni Dorkával. Megtanultam kanyarodni, szóval ha így haladok, lassan profi leszek.
Tomi
Dorka
Csütörtök délutáni képek:
